Végre eljutottam odáig, hogy blogot írjak.

Magáról az ideútról. 35 órát utaztunk Wellingtonig. Maga az út nem volt vészes, elég sokat aludtunk a repülőn, a British Airways teljesen rendben van, többnyire finom ételeket szolgáltak fel, sok filmet néztünk, gyorsan eltelt az a 22 órás London-Sydney út (a gép közben megállt tankolni Szingapúrban). A Sydney-i reptéren éreztük először, hogy sokkal de sokkal kedvesebbek és segítőkészebbek az emberek (ellenben Londonnal, ahol több kifejezetten bunkó reptéren dolgozó személyhez is volt szerencsénk), ami Wellingtonra is teljes mértékben igaz. Mosolyognak, szívesen segítenek önszántukból, a boltos pénztárosnénitől kezdve a pincéren keresztül az átlagemberig, akit leszólítasz az utcán segítséget kérve. Tényleg nagyon szembetűnő, otthon nem ez van. 

Visszatérve a repülésre, szóval, ami rendesen megviselt bennünket (nem gondoltam volna) és még mindig érezzük, az az átállás. Itteni időhöz képest ugye otthon fél nappal (10 órával) hátrébb vagytok. Az óraátállítás miatt otthoni nyáron 10 óra, otthoni télen 12 óra az időeltolódás. Abban nyilvánul ez meg, hogy már késő délután kómaszerű álmosság jön rá az emberre, persze próbálunk azért fent maradni,  ameddig csak bírjuk, de nem egyszerű. Viszont cserébe jó korán felébredünk reggel 5-7 felé. 

A kiwi kiejtés. Hát koncentrálni kell, de nem vészes. A brit és az ausztrál egyvelege talán. Nekem nagyon tetszik. Az "E" hangot általában "I"-nek, az "EI"-t "ÁI"-nak ejtik és sorolhatnám. Szerintem nem lesz nehéz hozzászokni, persze még én is vissza kell kérdezzek néha.

Az időjárás. Itt most kezdődik a tél júniusban. Hát most 15 fok van, alapvetően napos idő, néha esik az eső, de ami furcsa, hogy hirtelen váltások vannak, egyik pillanatban teljes szürkület, de egy órán belül lehet, hogy már hét ágra süt a nap. Viszont a szél.. Az éves átlagos szélerősség 22 km/h. Elviekben az még semmi, amit tapasztaltunk eddig, pedig tegnap voltunk olyan helyen, ahol azt hittem, felkap és tényleg elfúj. Láttunk a belvárosban szél elleni kapaszkodót. :D Nem véletlenül hívják Windy Wellynek, a Cook-szoros közelsége miatt az időjárás szeles és csapadékos. Állítólag a minimum télen is 10 fok körül lesz nappal, hát meglátjuk. Az Északi-sziget legészakibb részén most 20 fok van, a Déli-sziget legdélebbi részén 8-10 fok körül.

A város. A város baromi jó, nagyon tetszik nekünk. Nem gondoltuk, hogy rossz lesz, de ahhoz képest is pozitív csalódás volt. Ha az agglomerációt beleszámoljuk, 400 000-en laknak itt, a belvárosban olyan 150 000-en. Összességében nyugisabbnak gondoltam, de szerencsére nem az. Van pezsgés rendesen. Persze nagy különbség van Budapest és Wellington között nyüzsgésben, de azért ez a város is szuper, máshogy. A 2011-es Lonely Planet szerint Wellington a "coolest little capital in the world". Napközben nagy a nyüzsgés a városban, bár nem voltunk még New Yorkban, de nagyobb méretben így képzeljük el a Wall Streetet. Öltönyösök-kosztümösök-egyéb emberkék kávéval és reggelivel a kezükben rohannak az utcákon, a beülős-kiülős kávéházak tele vannak (a kávékultúráról majd külön beszámolok), nagyon hangulatos. A kávézóktól, kajáldáktól (nem mind étterem a szó hagyományos értelmében, nagyon sok a "take away" hely, take away sushi, etc.) és boltoktól teljesen készen vagyok.  Nagyon kulturáltak a kis kajáldák (mindenféle nemzetiségű étkezőt meg lehet találni egymás mellett, az indiaitól a mexikóiig) . Állítólag az egy főre jutó éttermek száma több itt, mint New Yorkban. Tényleg zseniális. És itt teljesen normális, hogy egy jól szituált öltönyös sorban áll a vietnámi bódéban ebédért és viszi tovább magával ételhordóban. Ezek a helyek nagyon tiszták, kulturáltak és az étel nagyon jó minőségű. Ahogy észrevettük, divat náluk, hogy nem ülnek be étterembe enni, hanem viszik magukkal és vagy munkahelyen eszik meg vagy kiülnek egy padra, a parkba és ott fogyasztják el. A boltok meg..ah.. egymás hegyén hátán a jobbnál jobb ruha- és cipőboltok, nagyon változatos és az otthoninál sokkal szélesebb választékkal. Ennek Andris mondjuk annyira nem örül. haha. Én annál inkább. 

Szóval azért alvó kisvárosnak semmiképp nem nevezném. Persze, hétköznap itt nem lehet hajnalig ropni a bulinegyedben, de hétvégén igenis felélednek a kocsmák és bulihelyek. A Cuba streeten (az itteni Kazinczy utca) feltérképeztünk romkocsmára hajazó bulihelyeket, ezek általában hajnali 3-4-ig nyitva vannak és tele voltak, többnyire helyiekkel. Így elsőre azt mondanám, hogy kevés itt az európai és egyéb külföldi. Állítólag a turisták nem Wellingtonba mennek, hanem Aucklandbe és Christchurchbe, Wellingtonba csak azért jönnek, hogy felszálljanak a kompra, ami megy át a Déli-szigetre. Itt a Cuba streeten este 10-fél11 körül még nagyon sok étterem-kajálda nyitva volt. Összességében megnyugodtam, azért van éjszakai élet.

A levegő. A levegő zseniális. Ennél zseniálisabb, tiszta levegőt még soha nem tapasztaltunk fővárosban. És fantasztikus, hogy a tenger pár lépésnyire van csak.

A maorik. A város lakosságának 70% európai eredetű, kb 10%-a maori. Ugye a maorik polinéz származásúak, állítólag a 13. században vándoroltak be Új-Zélandra. Harcokat vívtak a brit gyarmatosítókkal, ma már békésen élnek egymás mellett. Asszimilálódtak, nagy számban dolgoznak a közigazgatásban, mindenhol. Nagyon nagy darabok és szinte mind tetovált. Tegnap láttunk egy öreg maori nénit, a dekoltázsa szét volt tetoválva, haha. Bár sok szamoai és tongai is van itt, egyelőre még nem tudjuk megkülönböztetni őket a maoriktól. 

Lakásnézés. Időnk nagy részét jelenleg lakásnézéssel töltjük. (Ideiglenes szálláson, apartmanban lakunk most.) Ugyanazért az árért láttunk már lepukkant viskót és kulturált  szép házat is, úgyhogy nem nagyon lehet következtetni az árból a minőségre. A lakóházak 90%-a faház. A régi házak nagy baja, hogy dohosak, penészesek és amitől rosszul vagyok, az a gusztustalan poshadt szőnyegpadló, amit szintén gyakran láttunk. Az ablakok.. Nagy többségben egyrétegű ablakok vannak mindenhol, a szigetelés szót nemigen ismerik. Most is be van csukva az összes ablak, de süvít a szél, mintha nyitva lenne. Hát ablakban nem erősek a kiwik. Picit aggódom, mert egyre hidegebb lesz, viszont a fűtés a szó hagyományos értelmében itt nem létezik. Három verzió van: vagy betesznek 1-2 darab 4 bordás olajradiátort vagy légkondival fűtenek, esetleg hőszivattyús fűtés. És bár itt télen nincs olyan hideg, próbáljon meg valaki kifűteni egy 100-150 nm-es házat 2 mini olajradiátorral 10 fokban. 

Egyéb érdekességek:

• Nem szokás borravalót adni.
• Földrengések. Valamelyik nap picit kilengett alattam a szék. Ugye a város törésvonalak felett helyezkedik el, így földmozgások gyakran előfordulnak. 6-os erősségű földrengés itt meg se kottyan a városnak. A házak többsége nem véletlenül készül fából.
• Csodálatos buja zöld, dzsungeles növényzet van, imádom.
• Az élelmiszer/étterem árak. Hát tömören, minden másfélszerese-duplája az otthoni áraknak.
• Tömegközlekedés. Még nem próbáltuk, de sokkal ritkábban közlekednek a buszok és van, ahova csak hétköznaponként. Így itt az autó nélkül nehéz meglenni.
• 1947-ben szerzett Új-Zéland teljes autonómiát Nagy-Britanniától.
• Wellington Új-Zéland második legnagyobb városa, közigazgatási központja. A város az első hercegéről, Arthur Wellesleyről kapta a nevét, aki a waterlooi csatában legyőzte Napóleont. 
• Nincs bevásárlóközpont, csak a külvárosban.
• A kasszás az élelmiszerboltban nem odébbvágja a vásárolt dolgaidat, hanem átadja a kollégának, aki a pakolórésznél ácsorog és az a feladata, hogy szatyorba pakolja neked a dolgokat. Az üveges sört gondosan papírtasakba, aztán zacskóba rakta külön a többi vásárolt dologtól. Ráadásul mosolygósan beszélgetést kezdeményez közben. Szimpatikus.
• A sörválaszték úristen.. végigkóstolni is lehetetlen lenne. Helyi kézműves sörökről beszélek, de nem az otthoni már-már elcsépelt "kézműves" sör kategória..