A 9 nap alatt voltunk pár helyen a Déli-szigeten, de az egyik számomra legszebb az északi része volt. Itt két régió található, Marlborough és Nelson. Mindkettő csodálatos a maga módján. Wellingtonból 3,5 óra komppal a Déli-sziget. Autóval 3 főnek egy oda-vissza út 600 NZD (ennek a fele az autó), és nem biztos, hogy olcsóbb lett volna kocsi nélkül átkompozni és autót bérelni. Na mindegy, egyértelműen megérte.

Pozitívan csalódtunk a kompban (Interislander). Nem tudom, miért egy szocreál kép volt előttem, amikor a kompra gondoltam. A valóságban elegáns belül, sok kényelmes üléssel, gyönyörű kilátással, hangulatos kávézó-étteremmel. És van egy mozi az alsó szinten, ahol filmet vetítenek, bár azt nem néztük meg.

Kicsit felhős, de napos, szép időnk volt, amikor elindultunk Wellingtonból, azonban nagy szürkeségben értünk a fjordokhoz. A komp Marlborough Sounds fjordjai között halad át. Misztikus látvány volt mindez felhőben.. 

Aztán egyre szebb idő lett.. 

És még egy kis fókát is láttunk pancsolni!

Gyönyörű volt a komp út!

Marlborough régió egyrészt a fjordjairól, másrészt a borairól híres. Itt állítják elő az új-zélandi borok 2/3-át. Ami érdekes, hogy máshogy termesztik a szőlőt (látszatra alacsonyabbra van vágva, kizárólag síkságon). Bortúrákra lehet itt befizetni, pincék egymás hegyén-hátán. A Pictonból Nelson felé vezető út első része szőlő ültetvényeken visz keresztül, aztán szép zöld dombos részeken. 

Pictontól Nelsonig 2 óra az út. Azon nyomban beleszerettünk a hangulatos, nyüzsgő kisvárosba, állítólag ott mindig süt a nap. Hát mi is kifogtunk egy csodálatos, meleg nyári napot. Már Anyu sem lepődött meg, ha kiwiket (= új-zélandiak) mezítláb látott, hiszen ez itt teljesen elfogadott.

A szállásunkat Collingwoodban foglaltam, aminél már alig lehetett volna észak-nyugatabbra menni. A bookabach.co.nz oldalt mindenkinek ajánlom! mivel mi hárman voltunk és két szobát kellett kivenni, sokkal jobban megérte egész házat kivenni, mint két motel/hotelszobát. És mégse ugyanaz egy semmilyen és személytelen motel, mint egy otthonos házikó. Ráadásul ezekben a házakban van konyha, jó esetben sok konyhai felszereléssel és minimális alapanyagokkal, fűszerekkel.

Collingwood az egyik legszebb öbölnek tartott Golden Bayben fekszik.

Nelsonból még két óra volt az út. Itt az északi részen a legszebb - ahogy az új-zélandi mondaná - "scenic drive" (látványút) Nelson után következett, amikor közeledtünk a Kahurangi  és az Abel Tasman Nemzeti Park felé. Ide vissza kell jönnünk túrázni, gyönyörű buja dzsungeles az erdő, a szerpentines autóúton sokszor meg kellett állnunk fotózni. Sok ismerősünk szerint az Abel Tasman a legszebb nemzeti park Új-Zélandon, de erről majd a következő bejegyzésben. A hegyekből leérve a tengerparti Takakába értünk, amely szintén egy nagyon hangulatos, Nelsonnál kisebb falu. Nagyon sok hátizsákos, hippi fiatalt látni, tele van cuki boltokkal és beülős helyekkel. Este volt, mire Collingwoodba értünk, de még pont belefért egy tengerparti séta sötétedés előtt. Pont apály volt, így kagylókat gyűjtögettem. Mivel a környéken semmilyen világítás nem volt éjjel, olyan csillagos volt az ég, amilyet még sosem láttam.

A házikó elég jól el volt dugva a dzsumbujban, de azt hiszem mindhárman egyöntetűen úgy gondoljuk, hogy ez volt a legcukibb, legszebben berendezett, legotthonosabb szállásunk az út alatt, és egyben legolcsóbb is, ami vicces. Este már hűvös lett és Andris befűtött a kandallóba! :)

Ez itt a házikónk előtti tengerpart.

A vörös a házikónk -> (dagálykor itt a homok helyett tenger van)

 Nem szívesen osztom meg másokkal ezt a gyöngyszemet, na de tessék, jószívű leszek : https://www.bookabach.co.nz/baches-and-holiday-homes/view/21672