Augusztus 29-én Andris kisétált a zátonyra, ahonnan éppen levonult a víz az apály miatt, majd bő egy óra múlva szurok fekete kézzel tért vissza. Elmondása szerint megküzdött egy polippal (besegített a helyieknek a polipvadászatba). Felvette videóra, ahogy kierőszakolta a polipot a búvóhelyéről, mindeközben az állat teljesen összetintázta. Bár viszonylag kicsi polipról van szó, nagyon küzdelmes volt kiszednie. A polipot aztán odaadta az egyik fidzsi néninek.

Itt található a polipos videó.

Utána kitaláltuk, hogy elautózgatunk a másik irányba (Suva felé).  A táj egyre bujább-dzsungelesebb arrafelé, egyre kevesebb volt a falu és a resort is, étterem egy se, egészen a Pacific Harbour nevű „központig”, ahol egy rugby pályán megláttunk egy nagyszabású rendezvényt. Megörültem, hogy végre fotózgathatok helyieket anélkül, hogy kínos lenne. A környező falvak apraja és nagyja jelen volt csinosan felöltözve, zászlókkal  ünnepeltek. Utólag kiderült, hogy történelmi pillanatot, a Rióban szerzett első és egyetlen aranyukat ünnepelték. (Több hete volt az olimpia, de Fidzsi még mindig extázisban van.) Kb ezren biztos ott voltak, ebből kb 5 fehér ember -minket is beleértve-. Egyszer csak szalmaszoknyás öregek vonultak be, majd hatalmas taps keretében bekísértek egy vöröshajú, britnek kinéző pasit, akit leültettek valami trónra. Mint kiderült, ő volt a rugby csapat brit edzője.  Nagyon jó hangulatú kis ünnepség volt és örülök, hogy véletlenül betévedtünk ide.

A vöröshajú, napszemüveges az edző.

Ez már itt lent nem az ünnepség, hazafelé az autóból kifotóztam, a kislány ment haza épp a suliból.

Ez itt egy helyi óvoda ->

És még egy kis Mango Bay-es naplemente.