Azt hiszem egy bejegyzést megér a fenti téma, mert nagyon sokban különbözik az otthoni rendszertől..
Mobil
A Spark nevű szolgáltatót választottuk. Az ügyfélszolgálat laza, fiatalos, nincs sorszámhúzós hülyéskedés (sehol), az embert udvariasan mosolygósan megszólítják, ahogy bemegy. Nekünk útlevél és vízum kellett hozzá, de simán bediktálom a lakcímet (nem kell ezt igazoló dokumentum!), kiválasztom a csomagot, felkínálnak pár számot, választok, aláírok (hűségidőt nem, nekünk csak kártya kellett), átveszem a kártyát, kimegyek, működik. 5 perc telt el. Havi számlát e-mailben küldenek, nincs papírszámla. Az árak mondjuk magasabbak az otthoninál. Az én csomagom speciel 60 NZD, ami nem egészen 12000 Ft-nak felel meg. Ebben van 2,5 GB adatforgalmi korlát és korlátlanul hívok bármilyen új-zélandi és ausztrál számot. Másnap kaptam egy sms-t a Sparktól, hogy válaszban írjak egy számot 1 és 10 között hogy mennyire voltam megelégedve az ügymenettel…naná, hogy 10.
Internet
Jó pár nappal később, amikor már megvolt a leendő címünk, szintén a Sparknál kötöttünk vezetékes internetszerződést is. Az kb 3 percet vett igénybe. Csomagválasztás, címegyeztetés, időpontválasztás, hogy mikor jöjjenek bekötni és kész. A vezetékes internet itt elég drága egyébként. Nálunk otthon már ugye nincs is adatkorlát sehol vezetékes internetnél. Itt lehetett választani 40 GB-os, 80 GB-os és korlátlan csomagot. Mi ugye a korlátlanhoz vagyunk szokva, így ezt is kértük (meg Tündi sokat dolgozik otthonról is). Ez így 95 dolcsi havonta, ami majd 19000 Ft-nak felel meg, de a többi sem sokkal kevesebb.
Bank
Na itt azért volt egy kis fennakadás bankszámlanyitásnál, ami abból adódott, hogy csak ideiglenes címünk volt eddig (hétfőn költözünk végre!). Amit még el is fogadtak volna úgy, hogy küldenek egy levelet a hotelbe, amit mi személyesen visszaviszünk a bankba, ezzel bizonyítván, hogy valós a cím és nem csak hasraütésszerűen találtuk ki. Bár nem teljesen logikus szerintem, mert ugye másnap simán kiköltözhetek a hotelből… na de mindegy. A dolog azonban nem ezen akadt meg, hanem valószínűleg a hotel alkalmatlan kínai portásain, akik képtelenek voltak a posta kezelésére (napi többször kérdeztünk rá, hogy nem érkezett-e posta). Ennél fogva bár a levelet kétszer is elküldettük az amúgy a hoteltől 100 méterre lévő bankkal, két hét alatt nem tudtunk hozzájutni. Ezt sikerült addig húzni, mire megtaláltuk leendő lakásunkat. És minek utána hivatalosan is lett lakcímünk, pikk-pakk megcsinálták a bankszámlanyitásokat.
Áram- és gázszolgáltató
Ajánlották a Contact Energy nevezetű szolgáltatót, ami mindkettővel foglalkozik, mi meg jó magyar beidegződés szerint kinéztük a címüket és elmentünk, hogy akkor mi most jól szerződést kötünk. Hát eléggé mellélőttünk, ugyanis ezeknek fizikailag nincs is ügyfélszolgálatuk. Szóval lógó orral hazaballagtunk, majd 5 perc alatt megkötöttük a szerződést a neten. Így megy ez errefelé.
Parkolás
Ahhoz, hogy a leendő lakhelyünkhöz tartozó kerületben korlátlanul parkolhassunk, a főbérlőnknek kellett írnia egy levelet, amiben igazolt minket és ezzel a levéllel és egy egyszerű nyomtatvánnyal be kellett mennünk a városi hivatalba, ahol 2 perc ügyintézés és 120 NZD leszurkolása után megkaptuk a korlátlan parkolási engedélyt egy évre Kelburn kerületében.
Összefoglalva
Ahogy észrevettük, itt a bizalomra épül minden. Nincs minden ezer oldalról bebiztosítva csalás ellen, mindenki mindenkit becsületes embernek feltételez, ez az alap. És a bizalom meghozza a gyümölcsét, nem is igen próbálnak számlával, címmel, ezzel-azzal csalni. Az autóvásárlásnál pl simán elutaltunk egy pakisztáninak több ezer dollárt minden elismervény nélkül, de ő előtte kérdés nélkül adta oda az autót próbálgatni. Ugyanígy egy szolgáltató sem feltételezi, hogy azonnal lelépsz, mert csak egy hotelcímet diktáltál be és sorolhatnám. Sehol sincs az a nyomorult sorszámrendszer, mint ami otthon mindenhol. Még bankban sem. A bankos végez az előző ügyféllel, majd odasétál a középen várakozó delikvenshez és megkérdezi,miben segíthet. Lehet ezt emberi módon is csinálni.
(Andris voltam)