Másnap reggel napsütésre ébredtünk, szép időben azért még Hokitika is hangulatosabb. 

Aznap Andris 419 km-t vezetett, korán indultunk Hokitikából és kora este értünk Wanakába, mondjuk sok helyen megálltunk útközben.

A State Highway 6-on (SH 6) mentünk délre, a Mount Cook Nemzeti Park mentén haladva megálltunk a Fox-gleccsernél. A nyugati part legfontosabb látványosságai a Ferenc József- és a Fox-gleccser, a National Geographic szerint a világ talán legkönnyebben megközelíthető gleccserei. Ferenc Józsefnél csak kávézni álltunk meg, Foxhoz viszont két útvonalon is elkirándultunk. Megérte! Az egyik útvonal dzsungeles erdőn keresztül visz, vadregényesebb kicsit és nagyon jól rá lehet látni távolról a gleccserre. A másik, hosszabb út teljesen más jellegű volt, nagy sziklafalak között sokat kellett sétálni, az óriási térben egészen elszédül az ember. Az út végén elég meredek részen kellett felmenni, hogy közelről nézhesd a gleccsert. Anyura is büszke vagyok, hogy szótlanul végigcsinálta a kis túrát. 

A 12 km-es Ferenc József-gleccsert egy német geológus fedezte fel a 19. században, és nevezte el Ferenc Józsefről. Franz Josef faluban kávéztunk ->

A rövidebb, első sétaút a Foxhoz először egy kis függőhídon vitt át, majd egészen misztikus, mohás-dzsungeles erdőbe jutottunk.

Innen volt egyébként a legszebb a rálátás a gleccserre. A 13 km hosszú Fox-gleccser kevésbé népszerű, viszont állítólag nem kevésbé szép. Egykori új-zélandi miniszterelnökről kapta a nevét. A gleccserek mozgásban vannak, naponta kb 4 métert csúsznak az olvadékvizeken.

 A hosszabb út, amely közel vitt a gleccserhez, szintén nagyon érdekes és szép volt, csak máshogy.

Lehet, hogy a képen nem látszik, de ez itt (lsd. lentebb) elég meredek volt, rendesen kifulladtunk, mire felértünk. 

 A gleccsernézés után "rohantunk" is tovább, még sok km volt hátra Wanakáig.. Az út egyre szebb tájakon vitt keresztül, talán ezen a napon álltunk meg a legtöbbet fotózni.

Aztán Haastnál elhagytuk az óceánpartot, az út a Mount Aspiring Nemzeti Parkon vitt keresztül csodálatos havas hegycsúcsos tájakon.

Megálltunk a Blue Poolsnál útközben egy rövid kirándulásra, tényleg csodás türkizkék színe volt itt a folyónak.

Aztán a Thunder Creek Falls-t is meglestük.

 Megbeszéltük, hogy tényleg csak akkor állunk meg fotózni, ha muszáj. Hát kb 10 percenként muszáj volt.

A Hawea tónál is muszáj volt megállni, valami eszméletlen szép volt.

Még sötétedés előtt megérkeztünk Wanakába. Ámuldoztunk, milyen jó kis házat sikerült választani, majd elugrottunk a hangulatos kis központba egy sörre, mert megérdemeltük.