kiwikaland

kiwikaland

Road trip a Déli-szigeten 5. - Wanaka és Queenstown

2017. március 10. - detunke

A Crown Range Road utat választottuk, hogy Wanakából Queenstownba jussunk és megérte. Kopár, de gyönyörű, háttérben a havas hegycsúcsokkal.

img_3001.JPG

Bungee jumping, motorcsónakázás, siklóernyőzés, kajakozás, ejtőernyőzés, vadvízi evezés, minden van errefelé, mi szem szájnak ingere. 

img_3038.JPG

Queenstown hangulatos sétálóutcája ->

img_20161205_114219.jpg

Itt sem maradt ki a jó kis Eggs Benedict reggelire.
img_20161205_112054.jpg

img_3044.JPG

img_3173.JPG

img_20161205_145841.jpg

img_3075.JPG

img_3181.JPG

img_3070.JPG

img_3053.JPG

img_20161205_115603.jpg

A Wakatipu-tónál szebb tavat talán még sosem láttam.. (lsd. képek lentebb) na jó, a világoskék Pukaki-tóval vetekszik.

img_3098.JPG

img_3082.JPG

img_20161205_123111.jpg

#nofilter És itt még lehetett volna tovább utazgatni a tó mentén Glenorchy felé, de arra már nem volt időnk. Következő alkalommal..

img_20161205_124238.jpg

Aztán visszaértünk Wanakába és felmentünk a Rippon Vineyardhoz. A borkóstolásról már lekéstünk, de a kilátás csodálatos volt fentről.

img_3183.JPG

img_3192.JPG

Aztán még megnéztük a híres, vízben álló Wanaka-fát. Élőben valahogy nem volt akkora szám..

img_3229.JPG

Elég jó kilátás volt a szállásunkról is ->

a1w2.jpg

a2.JPG

 

 

 

 

Road trip a Déli-szigeten 4. - A nyugati parttól Wanakáig

2017. január 24. - detunke

Másnap reggel napsütésre ébredtünk, szép időben azért még Hokitika is hangulatosabb. 

hokitika1.jpg

hokitika2.jpg

Aznap Andris 419 km-t vezetett, korán indultunk Hokitikából és kora este értünk Wanakába, mondjuk sok helyen megálltunk útközben.

A State Highway 6-on (SH 6) mentünk délre, a Mount Cook Nemzeti Park mentén haladva megálltunk a Fox-gleccsernél. A nyugati part legfontosabb látványosságai a Ferenc József- és a Fox-gleccser, a National Geographic szerint a világ talán legkönnyebben megközelíthető gleccserei. Ferenc Józsefnél csak kávézni álltunk meg, Foxhoz viszont két útvonalon is elkirándultunk. Megérte! Az egyik útvonal dzsungeles erdőn keresztül visz, vadregényesebb kicsit és nagyon jól rá lehet látni távolról a gleccserre. A másik, hosszabb út teljesen más jellegű volt, nagy sziklafalak között sokat kellett sétálni, az óriási térben egészen elszédül az ember. Az út végén elég meredek részen kellett felmenni, hogy közelről nézhesd a gleccsert. Anyura is büszke vagyok, hogy szótlanul végigcsinálta a kis túrát. 

A 12 km-es Ferenc József-gleccsert egy német geológus fedezte fel a 19. században, és nevezte el Ferenc Józsefről. Franz Josef faluban kávéztunk ->

franz2.jpg

franz3.jpg

A rövidebb, első sétaút a Foxhoz először egy kis függőhídon vitt át, majd egészen misztikus, mohás-dzsungeles erdőbe jutottunk.

fox00.jpg

fox0.JPG

fox2.JPG

Innen volt egyébként a legszebb a rálátás a gleccserre. A 13 km hosszú Fox-gleccser kevésbé népszerű, viszont állítólag nem kevésbé szép. Egykori új-zélandi miniszterelnökről kapta a nevét. A gleccserek mozgásban vannak, naponta kb 4 métert csúsznak az olvadékvizeken.

fox4.JPG

fox3a.jpg

 A hosszabb út, amely közel vitt a gleccserhez, szintén nagyon érdekes és szép volt, csak máshogy.

fox18.jpg

fox19.jpg

fox11.JPG

fox15.jpg

Lehet, hogy a képen nem látszik, de ez itt (lsd. lentebb) elég meredek volt, rendesen kifulladtunk, mire felértünk. 

fox16.jpg

fox6.JPG

fox10.JPG

 A gleccsernézés után "rohantunk" is tovább, még sok km volt hátra Wanakáig.. Az út egyre szebb tájakon vitt keresztül, talán ezen a napon álltunk meg a legtöbbet fotózni.

ut13.jpg

ut1c.jpg

ut1d.jpg

Aztán Haastnál elhagytuk az óceánpartot, az út a Mount Aspiring Nemzeti Parkon vitt keresztül csodálatos havas hegycsúcsos tájakon.

ut14.jpg

ut18.jpg

ut8.JPG

Megálltunk a Blue Poolsnál útközben egy rövid kirándulásra, tényleg csodás türkizkék színe volt itt a folyónak.

haast13.jpg

haast2bluepoolsa.jpg

haast8a.jpg

haast12.jpg

haast9.JPG

haast3.JPG

Aztán a Thunder Creek Falls-t is meglestük.

haast1thundercreekfalls.JPG

 Megbeszéltük, hogy tényleg csak akkor állunk meg fotózni, ha muszáj. Hát kb 10 percenként muszáj volt.

ut10.JPG

ut11.JPG

tavakelott2.JPG

tavakelott4.JPG

taveklott7.JPG

tavaekelott5.jpg

tavakelott1.JPG

A Hawea tónál is muszáj volt megállni, valami eszméletlen szép volt.

tavekltt9.jpg

tavakelot11.JPG

Még sötétedés előtt megérkeztünk Wanakába. Ámuldoztunk, milyen jó kis házat sikerült választani, majd elugrottunk a hangulatos kis központba egy sörre, mert megérdemeltük. 

img_20161204_195831.jpg

 

 

Road trip a Déli-szigeten 3. - utazás a West Coaston

2017. január 03. - detunke

Hát nehéz volt itthagyni ezt az aranyos kis szállást Collingwoodban.. Bár a dagályról mindig lemaradtunk, így is gyönyörű volt a kilátás a teraszról. 

img_20161203_074653.jpg

img_20161203_074610.jpg

Westportig szép hegyes-dombos volt a táj és a nap is sütött.

20161203_104703a.jpg

Westport után volt egy nem túl szép szakasz, de Punakaiki palacsinta kövei (pancake rocks) és a szerpentines tengerparti út feldobta, bár az idő elég borús volt. Állítólag itt a nyugati parton nagyon sokat esik és sokszor rossz az idő. A városok kifejezetten csúnyák, Westport, Greymouth és Hokitika is elég silány.

20161203_145257a.jpg

A Punakaikinál található "palacsinta kövek" nagyon szép, különleges formációt alkotnak.

20161203_153622a.jpg

20161203_145813a.jpg

img_2590.JPG

img_2562a.jpg

img_2582a.jpg

img_2586a.jpg

img_2622.JPG

img_2647.JPG

A hokitikai, airbnb-n foglalt szállásunk szép volt és kényelmes, bár nem volt olyan bájos, mint a collingwoodi. A konyha tökéletesen fel volt szerelve, a változatosság kedvéért megint steaket vacsoráztunk.


20161203_180749a.jpg

20161203_180847a.jpg

20161203_194808a.jpg

Road trip a Déli-szigeten 2. nap - Abel Tasman Nemzeti Park

2016. december 20. - detunke

Az útikönyv szerint Nelson Új-Zéland legnaposabb régiója. Hát valóban, végig csodálatos időnk volt. Smaragdzöld és türkizkék öblök, aranyszínű homokos strandok, dzsungeles, buja növényzet.. Az Abel Tasman Új-Zéland legkisebb nemzeti parkja (225 km2), de egyben az egyik leghíresebb, sokak szerint legszebb. Szerintünk is! Abel Tasman egy holland felfedező volt, aki 1642-ben kötött ki a parkban.

img_20161202_114318.jpg

A coastal tracket (part menti túraútvonal) 3-4 nap alatt lehet megcsinálni, a strandokon kajakot is lehet bérelni. Jövő év elején tervezzük a 4 napos túrát, az út mentén nagyon hangulatos tengerparti kempingek vannak!

Befizettünk egy vízitaxis (aquataxi) túrára és megérte, fantasztikus élmény volt! Aquataxiztunk Kaiteriteritől Totaranuiig, majd visszafelé Onetahutitól Bark Bayig a coastal track-en mentünk, gyönyörű 2,5 órás túra volt.

http://aquataxi.co.nz/services Az aquataxit a parkon belül bárhova lehet rendelni, praktikus.

2_1.jpg

1_1.jpg

img_20161202_084442.jpgimg_20161202_085746.jpg

Talán ilyen szép színű tengert még sehol sem láttam! A türkiz minden árnyalata volt, gyönyörűen tiszta, átlátszó!

img_2359.jpg

Fókák itt-ott lubickoltak..

img_2331.JPG

img_2322_2.JPG

Ezek itt a csigaforgatók..

img_2369_1.JPG

img_2391_2.JPG

img_2378.JPG

img_2371_1.JPG

img_20161202_102131a_1.jpg

img_20161202_115540.jpg

Nem véletlenül a páfrányok országa :)

img_2430b.jpg

Anyu első dzsungeltúrája!

img_20161202_115159.jpg

img_20161202_125410.jpg

img_20161202_120738.jpg

img_20161202_120639.jpg

20161202_125943a.jpg

img_20161202_132154.jpg

img_20161202_130440.jpg

Aztán visszaértünk a csodálatos Kariteriteribe (hangulatos kis üdülőhely)

img_20161202_152749.jpg

img_20161202_151013.jpg

És a naplemente Collingwoodnál..

img_2285.JPG

Road trip a Déli-szigeten 1. - átkompozás és megérkezés a Golden Baybe

2016. december 14. - detunke

A 9 nap alatt voltunk pár helyen a Déli-szigeten, de az egyik számomra legszebb az északi része volt. Itt két régió található, Marlborough és Nelson. Mindkettő csodálatos a maga módján. Wellingtonból 3,5 óra komppal a Déli-sziget. Autóval 3 főnek egy oda-vissza út 600 NZD (ennek a fele az autó), és nem biztos, hogy olcsóbb lett volna kocsi nélkül átkompozni és autót bérelni. Na mindegy, egyértelműen megérte.

Pozitívan csalódtunk a kompban (Interislander). Nem tudom, miért egy szocreál kép volt előttem, amikor a kompra gondoltam. A valóságban elegáns belül, sok kényelmes üléssel, gyönyörű kilátással, hangulatos kávézó-étteremmel. És van egy mozi az alsó szinten, ahol filmet vetítenek, bár azt nem néztük meg.

1a.jpg

3a.jpg

2.jpg

3.jpg

Kicsit felhős, de napos, szép időnk volt, amikor elindultunk Wellingtonból, azonban nagy szürkeségben értünk a fjordokhoz. A komp Marlborough Sounds fjordjai között halad át. Misztikus látvány volt mindez felhőben.. 

4.jpg

5.JPG

Aztán egyre szebb idő lett.. 

10.jpg

11.jpg

6.JPG

És még egy kis fókát is láttunk pancsolni!

Gyönyörű volt a komp út!

Marlborough régió egyrészt a fjordjairól, másrészt a borairól híres. Itt állítják elő az új-zélandi borok 2/3-át. Ami érdekes, hogy máshogy termesztik a szőlőt (látszatra alacsonyabbra van vágva, kizárólag síkságon). Bortúrákra lehet itt befizetni, pincék egymás hegyén-hátán. A Pictonból Nelson felé vezető út első része szőlő ültetvényeken visz keresztül, aztán szép zöld dombos részeken. 

12.jpg

13.JPG

14.JPG

15.JPG

18.jpg

Pictontól Nelsonig 2 óra az út. Azon nyomban beleszerettünk a hangulatos, nyüzsgő kisvárosba, állítólag ott mindig süt a nap. Hát mi is kifogtunk egy csodálatos, meleg nyári napot. Már Anyu sem lepődött meg, ha kiwiket (= új-zélandiak) mezítláb látott, hiszen ez itt teljesen elfogadott.

25.jpg

19_1.jpg

A szállásunkat Collingwoodban foglaltam, aminél már alig lehetett volna észak-nyugatabbra menni. A bookabach.co.nz oldalt mindenkinek ajánlom! mivel mi hárman voltunk és két szobát kellett kivenni, sokkal jobban megérte egész házat kivenni, mint két motel/hotelszobát. És mégse ugyanaz egy semmilyen és személytelen motel, mint egy otthonos házikó. Ráadásul ezekben a házakban van konyha, jó esetben sok konyhai felszereléssel és minimális alapanyagokkal, fűszerekkel.

Collingwood az egyik legszebb öbölnek tartott Golden Bayben fekszik.

search_nelsonmarlborough.jpg

Nelsonból még két óra volt az út. Itt az északi részen a legszebb - ahogy az új-zélandi mondaná - "scenic drive" (látványút) Nelson után következett, amikor közeledtünk a Kahurangi  és az Abel Tasman Nemzeti Park felé. Ide vissza kell jönnünk túrázni, gyönyörű buja dzsungeles az erdő, a szerpentines autóúton sokszor meg kellett állnunk fotózni. Sok ismerősünk szerint az Abel Tasman a legszebb nemzeti park Új-Zélandon, de erről majd a következő bejegyzésben. A hegyekből leérve a tengerparti Takakába értünk, amely szintén egy nagyon hangulatos, Nelsonnál kisebb falu. Nagyon sok hátizsákos, hippi fiatalt látni, tele van cuki boltokkal és beülős helyekkel. Este volt, mire Collingwoodba értünk, de még pont belefért egy tengerparti séta sötétedés előtt. Pont apály volt, így kagylókat gyűjtögettem. Mivel a környéken semmilyen világítás nem volt éjjel, olyan csillagos volt az ég, amilyet még sosem láttam.

A házikó elég jól el volt dugva a dzsumbujban, de azt hiszem mindhárman egyöntetűen úgy gondoljuk, hogy ez volt a legcukibb, legszebben berendezett, legotthonosabb szállásunk az út alatt, és egyben legolcsóbb is, ami vicces. Este már hűvös lett és Andris befűtött a kandallóba! :)

Ez itt a házikónk előtti tengerpart.

32.jpg

A vörös a házikónk -> (dagálykor itt a homok helyett tenger van)

28.jpg

30_1.jpg

29.jpg

34.jpg

33.jpg

 

 Nem szívesen osztom meg másokkal ezt a gyöngyszemet, na de tessék, jószívű leszek : https://www.bookabach.co.nz/baches-and-holiday-homes/view/21672 

 

Egy aprócska csendes-óceáni szigeten

2016. szeptember 13. - detunke

Fidzsin mindenki nagyon kedves, de tényleg. Még a reptéren dolgozó személyzet is mosolyog és érdeklődik, honnan jöttünk, hogy tetszik Fidzsi, hol voltunk eddig, merre megyünk. Nincs stressz, mindenki ráérősen csinál mindent, biztonság van. Ez itt tényleg a béke szigete.

img_1494.JPG

Augusztus 30-án korán reggel leadtuk a kocsit a reptéren, innentől az Octopus Resort kezeire voltunk bízva, a sofőr értünk jött, elvitt Vuda kikötőig, ahol felszálltunk a csónakra, ami kb 1 óra alatt vitt át Waya szigetre (a Yasawa szigetcsoport egyik szigete). Mindenképpen szerettünk volna az egyik kis szigetet is megtapasztalni Fidzsin.

yasawa-map.jpg

gopr9492.JPG

Waya pont olyan vadregényes volt, mint ahogy azt elképzeltem. Csak az esőerdő hiányzott a látványból. Néhány nagyon kicsi falu és összesen 1 resort (az Octopus) van a szigeten, rendes utak nincsenek, csak ösvények, élelmiszerbolt egyáltalán nincs. Az Octopusnál a partszakaszt gyönyörű korallzátony szegélyezi, így snorkeling szempontjából ez a hely meseszerű. Viszont fürdésileg a Coral Coast  picit jobb volt, itt kövesebb, gyorsabban mélyül és a hullámok is jobban érik a partot.

img_1456a.jpg

img_1364.JPG

img_1355.JPG

Az Octopustól vártuk a legtöbbet az összes szállás közül, mert egyrészt ez volt a legdrágább fidzsii szállásunk (a szigetes resortokon belül közép-kategória), másrészt nagyon sok jó véleményt olvastam róla Tripadvisoron. És igen, nagyon élveztük, de nem volt annyival kimagaslóbb élmény, mint a másik két szállás a fő szigeten. Jobban szeretjük a kisebb és családiasabb resortokat. Az Octopusban nagyon sok a kisgyerekes család (ami nem meglepő, hiszen külön játszóház is van, illetve  fidzsii dadákat lehet fogadni a kicsik mellé), nagy a nyüzsi.

img_1255.JPG

Van olcsóbb, backpackeres emeletes ágyas szállásuk is, illetve a számunkra még megfizethető kategória a sima bungaló volt. A menőbb, kinti zuhanyzós burék itt 350-650 FJD/éj (50-90 ezer Ft) árban voltak. A bungalónk egyszerű, de cuki volt. Ami zavart, az az, hogy ellentétben a buréikkel, a bungalók nagyon közel voltak egymáshoz, így nem volt meg annyira az intimitás. Szúnyogháló mindenhol volt az ablakokon, de szúnyogot egyébként nem nagyon tapasztaltunk. Az minket nem zavart, hogy közös mosdót kellett használnunk, bár az előző helyen a kinti zuhanyzót jobban szerettük. Az Octopus eredetileg egyébként nagyon olcsónak tűnt a többi szigetes resorthoz képest, de csak utólag derült ki, hogy kötelező teljes ellátást kérni a szállás mellé, ami egy napra kb ugyanannyiba került, mint maga a szállás egy éjszakára. És a kajában csalódtunk, mert többször volt közepes, mint kimagasló. A svédasztalos reggeli finom volt és nagy volt a választék, az ebéd rendszerint átlagos volt, a vacsora kétszer egészen kimagasló, fine dining élmény, egyszer viszont szinte ehetetlenül rossz volt. Ennyi pénzért többet vártunk, na de mindegy, így is szuper volt. Az ingyenes jóga órákat imádtam és a sulu masszázs is zseniális volt. Andris találkozott teknőssel is snorkeling közben! (a snorkelinges képeket majd külön posztban láthatjátok)

img_1213a.jpg

img_20160902_111803.jpg

img_1214b_1.jpg

img_1366.JPG

img_1426.JPG

img_1458.JPG

img_1483.JPG

Itt nagyon sok európaival találkoztunk: egy háromgyerekes német családdal, egy spanyol és egy brit párral, egy német fiúval és az olasz feleségével, egy belga fiúval.. De a legtöbben főleg Ausztráliából és Új-Zélandról jönnek Fidzsire.

Ettünk kokondát (fidzsii specialitás), ami nagyon hasonlít a dél-amerikai cevichére, csak kókusztejben marinált nyers hal van benne. Imádtuk! A kedvenc vacsoránk a bárány volt (lamb shank) krumplipürével és valamilyen isteni barna szósszal és vékony, pirított répaszeletekkel.

Az egyik legjobb kaja, amit az Octopusban ettünk (tonhal steak) ->

img_20160831_193829.jpg

Az egyik nap részt vettünk egy szervezett kiránduláson, átcsónakoztunk a sziget túlsó oldalára és snorkelingeztünk is arrafelé, elvittek minket egy közeli faluba (Yalobi) a helyi iskolába. Nagyon festői helyen, a tengerparton van ott az általános iskola, hatalmas rögbi pályával (mivel mással – itt Fidzsin amúgy nincs is más, csak rögbipálya). Ez egy főleg bentlakásos iskola volt, kb 100 gyerek tanulhat itt. Az egyik osztály kis éneklős-produkciós előadást is tartott a tiszteletünkre, olyan édesek voltak!! És érdeklődőek is! Ami meglepő volt, hogy egy eldugott csendes-óceáni szigeten egy kis faluban az összes gyerek beszél angolul.. Itt van az előadásról egy videó és itt is. A képeket külön posztban rakom majd ki.

És végre kipróbáltuk itt a kava ceremóniát! A kava a fidzsik nemzeti itala és ezt a ceremóniát a mai napig megtartják a helyiek. Ezt az italt egy gyökérből készítik, az íze szappanos sárra emlékeztet, állítólag ha sokat iszol belőle, tudatmódosító hatása van – nekünk csak a nyelvünket zsibbasztotta el.

img_1259.JPG

 

A fidzsii aranyláz

2016. szeptember 05. - detunke

Augusztus 29-én Andris kisétált a zátonyra, ahonnan éppen levonult a víz az apály miatt, majd bő egy óra múlva szurok fekete kézzel tért vissza. Elmondása szerint megküzdött egy polippal (besegített a helyieknek a polipvadászatba). Felvette videóra, ahogy kierőszakolta a polipot a búvóhelyéről, mindeközben az állat teljesen összetintázta. Bár viszonylag kicsi polipról van szó, nagyon küzdelmes volt kiszednie. A polipot aztán odaadta az egyik fidzsi néninek.

Itt található a polipos videó.

Utána kitaláltuk, hogy elautózgatunk a másik irányba (Suva felé).  A táj egyre bujább-dzsungelesebb arrafelé, egyre kevesebb volt a falu és a resort is, étterem egy se, egészen a Pacific Harbour nevű „központig”, ahol egy rugby pályán megláttunk egy nagyszabású rendezvényt. Megörültem, hogy végre fotózgathatok helyieket anélkül, hogy kínos lenne. A környező falvak apraja és nagyja jelen volt csinosan felöltözve, zászlókkal  ünnepeltek. Utólag kiderült, hogy történelmi pillanatot, a Rióban szerzett első és egyetlen aranyukat ünnepelték. (Több hete volt az olimpia, de Fidzsi még mindig extázisban van.) Kb ezren biztos ott voltak, ebből kb 5 fehér ember -minket is beleértve-. Egyszer csak szalmaszoknyás öregek vonultak be, majd hatalmas taps keretében bekísértek egy vöröshajú, britnek kinéző pasit, akit leültettek valami trónra. Mint kiderült, ő volt a rugby csapat brit edzője.  Nagyon jó hangulatú kis ünnepség volt és örülök, hogy véletlenül betévedtünk ide.

img_1051.JPG

img_1058.JPG

img_1034.JPG

img_1036.JPG

img_1033.JPG

img_1024.JPG

img_1050.JPG

img_1046.JPG

img_1043.JPG

img_1040.JPG

img_1038_1.JPG

img_1071.JPG

img_1066.JPG

img_1061.JPG

img_1116.JPG

img_1098.JPG

img_1091.JPG

img_1087.JPG

img_1075.JPG

img_1121.JPG

A vöröshajú, napszemüveges az edző.

img_1151.JPG

img_1142.JPG

Ez már itt lent nem az ünnepség, hazafelé az autóból kifotóztam, a kislány ment haza épp a suliból.

img_1008.JPG

Ez itt egy helyi óvoda ->

img_1016.JPG

gopr9415.JPG

gopr9412.JPG

img_1012.JPG

És még egy kis Mango Bay-es naplemente.

gopr9471.JPG

img_1167a.jpg

img_1197.JPG

Kula Eco Park és naplementézés

2016. szeptember 03. - detunke

Elautóztunk a Kula Eco Parkba, ahol főleg a Fidzsin őshonos állatokat (hüllők, madarak) tartják és szaporítják, majd engedik vissza a természetbe. Két nemzeti madaruk a kaka és a kula (nem vicc!haha), a kaka egy nagyobb színes papagáj, a kula meg egy kisebb színes papagáj.

Ő itt egy őshonos leguán.

img_0803.JPG

 Boáztam is. Vicces volt, ahogy tekeredett rajtam.

img_0818.JPG

Ők a kakák ->

img_0836.JPG

img_0855.JPG

img_0854a.jpg

Ő, sajnos, nem tudom, kiféle-miféle.

img_0889.JPG

A kedvenceim ezek a sárga papagájok voltak, de ők nem őshonosok Fidzsin.

img_0873.JPG

img_0877.JPG

img_0858.JPG

A park után kerestünk egy éttermet (nem volt egyszerű, ugyanis az út mentén szinte kizárólag csak főtt kukoricát árulnak). A választék általában mindenhol: curry, hal, hamburger és pizza. Tehát kajailag tulajdonképpen a resortra vagy utalva, legalábbis a Coral Coaston. Itt Fidzsin sajnos nincsenek tisztában azzal, mi az a smoothie és rendszerint yoghurtos italt kapok, néha nem is friss gyümölcsből. A halak finomak, a curry mindenhol ugyanolyan, de az is finom.

A cuki kis bungalónk.

gopr0162.JPG

gopr0185.JPG

Őt nem tudom, hogy hívják, de nagyon érdeklődő és kedves madárka, elég sok van itt belőle, nagyon szép a hangja is.

img_0767.JPG

img_0774.JPG

img_0915_1.JPG

A naplemente csodálatos volt a Mango Bayben!

img_0981g.jpg

img_0976.JPG

img_0985_1.JPG
img_0994_1.JPG

süti beállítások módosítása